Anyós most rabolta el tőlem a gyereket...végre. Komolyan mondom, létezni sem tudok már Bogitól, a férjem Szegeden és a toxémia sem hajlandó elfeledtetni magát: a vérnyomásom a csillagos eget súrolja, már megint szikralátásom van és majd' szétrobban a fejem. A lakás romokban, szennyes ruhák és pelenkák szétdobálva, asszem gyorsan kitakarítok, mosok egyet, iszom egy kv-t és megeszem a kezem, mert egy falat kenyér sincs itthon...
