Még mindig remegek a dühtől.
És történt egyszer, épp ma reggel, hogy az egyszeri magyar Anya sétálni vitte a gyermekét. Szuperminőségű babakocsink úgy döntött a város közepén, hogy felmondja a szolgálatot és az örök vadászmezőkre távozik: kiesett a kereke. Ezt az öngyilkossági akciót már tegnap délután is megkísérelte -hiába, szörnyű velünk az élet-, akkor lélekszakadva riasztottam Simont, hogy márpedigmostfogodmagadéseljösszmegszerelni. Minthogy tegnap a technikát ellestem és amúgy a környéken minden gentleman épp csak szarrá nem röhögte magát rajtunk, egy sem sietett a segítségemre, nemes egyszerűséggel elővettem minden rejtett műszaki képességemet és nekiláttam szerelni. Erre hallom, hogy valaki ciccog mögöttünk. Megfordulok, egy 12-13 éves forma kiscsaj, iskolatáskával a hátán fel volt háborodva, hogy meg kell kerülnie minket. Már ez önmagában kihozott a sodromból és odaszóltam, hogy "Légy oly kedves, ne ciccogj ránk!", erre mit csinál? Végig mért, majd odavakkantotta: "Büdös zsidó!" - majd ment is tovább a 90'-es évekből ittkövesedett csótányroppantójában. Hát nekem se kellett több, szépen utánabattyogtam, megpenderítettem a kapucnijánál fogva és úgy odbasztam neki, hogy pislogni sem tudott és mondtam, hogy most csak egy tockost kapott, de ha történetesen zsidó lennék, nem állnék meg egynél, mire ő dühében zokogásba tört ki és kiabálni kezdett: "Büdös kurva, büdös kurva, szétveretlek!" - Úgy látszik a "büdös" jelzőn kívül nemigen ismer mást. Több se kellet a szoboszlai nézőközönségnek, sűrű susmorgások, hüledezések, na mondom, micsoda programot csináltam a helyi parasztságnak, cirkuszt és kenyeret a népnek!
Na de most komolyan! Hogy jön ahhoz egy épp tíz éves kis picsa, hogy lezsidózzon bárkit, főleg egy, a babakocsijával szerencsétlenkedő kismamát. Mégha lecigányozott volna, rendben, azt megszoktam, már zokon se veszem, sőt, van is benne némi igaszság, mert valamelyik ük-ük-ük felmenőm mezőkövesd környéki volt és elég barna, tehát van bennem némi bőgőrántás. De ez! Nem is az sértett, hogy engem nevezett zsidónak, mert a judeizmus, mint vallás, gyönyörű és meggyőződésem, hogy az antiszemitizmus abból fakad, hogy mindenki ostobább volt a zsidóknál és senki nem értett-ért annyira a pénzhez és az üzlethez, mint ők: és az irigység csúnya dolgokat tud produkálni, legyen szó holokausztról, koncentrációs táborról stb. De neki mndezekről fogalma sincs és ahelyett, hogy felajánlotta volna a segítségét, ezt kaptam. Mostmár bánom, hogy felpofoztam, de csakis azért, mertha ennek a szülei ugyanekkora taplók és a kölyök otthon csak kicsit másképp meséli el a történetet, akkor lehet, hogy nem valami jó sors vár rám.
Pedig olyan jól indult a napunk: Bogi átaludta az éjszakát, este 9-től reggel 6-ig, de most ennek sem tudok örülni. Úgy felhúztam magam, hogy a piacra érve, mikor egy papa a szétrohadt zöldhagymáját próbálta rámtukmálni félárom, mondván, ha ütök rá egy kis tojást, akkor az ugyanolyan finom, ráförmdtem, hogy: "Akkor edd meg te!" És ez még nem minden, vettem egy ékszerteknőst is. Nagyonjó Vargadóri, pont erre volt szükséged...
Képen: Péter.
