kóvályogtunk vele felváltva. Mikor végre elaludt, netezni kezdtem és Szeptember 11-éről olvastam cikkeket és néztem a hozzájuk csatolt videófelvételeket: ahogy ugrálnak ki 100 emelet magasról a WTC-ből szerencsétlenek, hogy ne égjenek élve a lángokban, ahogy becsapódik a második gép, ahogy összeomlik az egyik torony - hihetetlen nyomasztó volt még mindig, 7 év távlatából is újra látni ezeket a képeket. Szorongani kezdtem. És jött a második lapát: épp az uccsó, esti cigimet szívtam a kivilágított vörösfalú gárdróbból, amikor látom, hogy az utcán egy talpig feketébe öltözött alak mászkál fel-alá. Tett néhány métert mindig, majd megfordult valamelyik irányba, maga elé bámult és ment tovább. Nem tűnt részegnek, mert a járása finom volt és összeszedett, nem dűlöngélt. Elindult a járdán, ami pont szemben van az ablakunkkal, majd felnézett a vörösfalú szobánkra. Hirtelen megállt, szembefordult velem és óráknak tűnő ideig bámult rám. Majd elfordult, megindult és eltűnt a látóteremből. Még egy dilis...-gondoltam. Átmentem a konyhába - az ablak ugyanoda néz- tettem-vettem, majd kipillantottam: látom, megint ott bolyong az utcán. Na, ekkor már rendesen összefostam magam, kiszaladtam, hogy szóljak Siminek, de láttam, hogy már beájult, vissza konyhába, kukucs, eltűnt. Valami nagyon rossz előérzetem támadt, gyors összes villany lekapcs, osonkodás az ablakhoz: ott kucorgott a rohadék egy fa árnyékában egy kövön ülve, amit ugye felkapcsolt villanyok mellett nem vettem észre és az ablakunkat nézte. Mozdulni, levegőt venni se mertem. Ott üldögélt vagy egy fél órát, majd azzal az össze-vissza járásával eltűnt egy kis utcában. Mondanom se kell, hogy nem aludtam semmit, csak akkor feküdtem le, amikor Bogi pirkadatkor kajált és visszaaltattam az ágyunkban, így fél9kor keltem. Éjszaka ittam három kávét, bekészítettem a konyhakést, széket tettem a bejárati ajtó kilincse alá és Coelho "Portobellói boszorkányát" olvastam. Nem, nem vagyok mazohista, a cím alapján rémregényre lehetne asszociálni, de Coelho szokásához híven ismét szakrális-spirituálisra vette a formát. Nem volt jó olvasmány, majd bealudtam rajta. "A Piedra folyó partján ültem és sírtam" jobban tetszett.
Nem hiányzik nekem egy pszichopata, kíváncsi vagyok, ma este visszajön-e.
Mondjuk, lehet, hogy mégiscsak részeg volt. Talán csöppet túldramatizálom a helyzetet, mert a minap néztük meg a "Gomba" c. thrillert és hát mondanom se kell, nem növelte azt a 'hatalmas' bátorságomat...Talán csak beleképzeltem a magamét?
