"A terhességi magas vérnyomás általában nem jár egyedül, fehérjevizelés, ödéma képződés, és pl. májfunkciós zavarok társulhatnak hozzá. Ez az úgynevezett terhességi toxémia, aminek valóban komoly következményei lehetnek. Ennek ellenőrzése céljából kötelező 4 hetente a terhesgondozáson a vérnyomás ellenőrzése, illetve a vizeletben a fehérjeürítés vizsgálata. A vérnyomás határértékének általában a 145/90 Hgmm értéket tekintjük, bár
időnként előfordul egy-egy vérnyomás kiugrás, ami aztán nyomtalanul eltűnik. Sajnos a toxémia megelőzésére nem nagyon tehetünk semmit, a terhes nők egy bizonyos hányadánál mindenképpen kialakul. A lényeg, hogy, ha észlelik, akkor mielőbb megfelelő gondozást igényel, lehetőleg ebben járatos centrumban."
"A kérdés az un. toxémiára vonatkozik, ami akár súlyos állapotig is fokozódhat (életveszélyig!). A megszületett babák sok esetben a méhen belüli táplálás elégtelensége miatt kisebb súlyúak, esendőbbek, de megfelelő táplálás és gondozás mellett általában szépen fejlődnek. Mivel a szó valódi értelmében vett méreganyagokról a baba szempontjából nemigen beszélhetünk, tulajdonképpen nincs speciális előírás. Más a helyzet, ha a baba az anyai betegség miatt szövődménnyel (pl. oxigénhiányosan) születik. Ez esetben a neonatológus szakorvos eleve akkor adja haza a babát, ha stabilizálta állapotát és megindul a fejlődése, másrészt megtanítja Önnek a szükségeseket és rendszeres kontrollon ezt ellenőrzi is. Ami Önnek tanulság: gondolja végig a terhességét, konzultáljon védőnővel vagy szülésszel, hogy tudatosan elkerülhesse következő terhességénél a toxémia előfordulását!"
(Babanet)
Minden terhes nő - már aki tisztában van a terhességet veszélyeztető tényezőkkel - fél a toxémiától. Ez az a kóros állapot, aminek a felismerésére a terhesgondozás hivatott, hiszen mi történik egy-egy alkalommal: vizeletvizsgálat, vérnyomásmérés, vizesedés ellenőrzése (súlymérés).
Én csak a tapasztalataimat tudom leírni, hogy nálam mi volt gyanús jel.
Először is a vizesedés: nálam a 29. héten kezdődött, tehát elég korán. A 36. hét után teljesen normális jelenség és bizony vannak nők, akik alkatilag hajlamosabbak a vízvisszatartásra. Nálam az volt a furcsa, hogy egész nyáron a dög melegben mászkáltam, az esküvőmet szerveztem, utazgattam ide-oda, mégsem jött fel egy gramm víz sem. A 27. héten elkezdtek fájni az ujjaim, azt hittem, elaludtam őket, majd a 29. héten (emlékszem, egy vásárlási körút után) egyik pillanatról a másikra bevizesedtem. A kórházban már annyira rossz volt a helyzet, hogy amikor elmentem pisilni, a lábszáramra lehúzott bugyi olyan nyomot hagyott a vádlimon, ami húsz perc elteltével sem múlt el. Szabályos ujjlenyomatot lehett a bokámon csinálni, de ami igazán kóros volt, hogy a sípcsontom felett is. Fényképeket nézegetve jöttem rá, - hisz senki nem merte megmondani - hogy teljesen el van az arcom deformálódva. Az orrom a 3szorosára nőtt, vörös volt, az ujjaim virsliformát öltöttek, gyúrúkre még nem is gondolhattam.
Aztán a többi jött magától: hirtelen kiugrott a vérnyomásom, majd a laboreltérések is a toxémiát igazolták.
Mindazonáltal nekem végig egy 3 és fél - 4 kg-s babát jósoltak az ultrahangosok, dokik, ehelyett megszületett a pöttöm bogi, épp 3 kg-val. Visszafogyott odabent.
Isteni szerencsém, hogy mindez csak a terhesség végén történt, nem lett baj. Megfogadtam, én mégegyszer babát nem vállalok. Mert ha mindez a 24-25. hét környékén történik meg, akkor azt 100%, hogy nem élem túl.
Képen: Én márciusban, ekkor már babás voltam. Így nézett ki az arcom.
És 7 hónappal ezután.
És most, szülés után 6 héttel.
Íme, a lábam:
A bokám. Egyszer.
Kétszer.
Reggel is megtartotta az ujjlenyomatot.
Szóval, ha több órás pihenésre vagy reggelre sem megy le, érdemes egy labort csináltatni, abból sok minden kiderülhet. És itt lezárom (magamban is) a toxémia-témát.
