Anyukám meglátogatott minket. Csütörtökön érkezett, jött, mint a szélvihar, Rozinante (Rózsi) névre hallgató seicento-jával, 130-cal repesztett a 4-es főúton (ködben), hogy az unokájával lehessen. És ahogy tisztességes szélviharhoz illik, felborított mindent, kiemelte a világot a helyéről és a nyugodt alvások időszakát felváltotta újra a bömbizős korszak. Hiszen minden úgy jó, ahogy anyáink korában jó volt: hat réteg ruhácska, vállon ringatás, kevesebb kaja és a fél órás alvásokkor csattogás fapapucsban, elektronyos fogkefe beizzítása, újságolvasás recsegősen, barátnőkkel kacarászás telefonon kersztül...mindent összevetve azonban hálás vagyok: ki vagyok pihenve, míg ő olyan, mint a mosott szar.
