Zaziemami

Ma kapta meg Bogi a második oltását, combikába, izomba...
Mivel élénk emlékeim vannak arról, hogy az izomba adott szuri milyen rohadtul tud fájni, nagyon féltettem a Bogaram.
Elsőként hívtak be minket, remegtem, mint a nyárfalevél. Megkaptam a magam lebaszását azért, hogy nem tudok szoptatni, majd utasítottak, hogy fogjam le Bogit. "Én???"-hangzott el a válasz, mire jó parasztosan hozzámvágta a doktorbácsi, hogy "Hát nem maga a Zannya?" A férjem szerint az ilyen embereket ott és abban a percben kéne fejberúgni, ahol vannak, de én nyikkani sem tudtam. Leszartam, hogy hülyének nézett mindenki, kinyújtottam a nyelvem és elkezdtem grimaszolni, olyasféle marhaságokat kiadni, hogy "bölöbölöbölö", meg "jucsucsucsujucsu". Semmi hang nem jött ki a Bogiból. Mikor a szúrás megvolt, egy kicsit érdeklődve nézett még engem és aztán - senki nem hitt a szemének - vihogott egyet ezen az idiótán, aki a Zanyjának nevezi magát. Én meg a büszkeségtől dagadó mellekkel hagytam el a rendelőt, hogy íme, ilyen bátor a kicsi majmocskám!
4800 gramm, 56.5 cm.
Amikor hazaértünk, beadtam neki az utasítás szerinti fél adag lázcsillapító kúpot. Öcsém, hogy az milyen vastag! Mint egy rossz, négerbácsis pornófilm...