Meg egy másik, Durrell után szabadon...
...
x. jelenet (kiragadva)
Mama: Balesete? Remélem, nem túl komoly!
Larry: Nem, csak a lebegésével történt egy kis hiba: eltörte a lábát.
Margo: Lebegés? Hogy-hogy lebegés?
Larry: Levitált, gondolom. Vagy legalábbis megpróbálta. De már jobban van, azt írja.
Margo: Szegénykém! Biztosan nagyon rossz a hangulata! Muszáj lesz felvidítanunk! Talán még hasznunkra is válik, ha már egy herceggel van dolgunk. És biztosan nagyon férfias jelenség!
Larry: Ezt mondd meg neki személyesen! Nincs, aminek a melegek jobban örülnének, mintha a férfiasságukat dícsérik.
Mama: Hogy mondtad, drágám?
Larry: A homoszexuálisok nagyon szeretik, ha férfiasnak nevezik őket.
Mama: Úgy érted, hogy ez az ember…ez…ez…OLYAN?!
Larry: Hát persze! Olyan homokos, mint a szahara. A leveleiben hosszan kitért a homoszexualitás jelenlétére az irodalomban és kifejtette, hogy tapasztalatból beszél: együtt él Delhiben egy gyönyörű, tizenhétéves fiúval és el akarja hozni magával, mert nem bízik meg benne.
Margo: Féltékenyek egymásra?
Larry: Hogyne!
Margo: Hallod, Mama! Ezek is féltéke…
Mama: Margo! Ne most! Larry, mégis hogy lehettél ennyire felelőtlen?! Azt se tudtad, hogy Gerry elutazott, mégis meghívtad őket! Akár meg is ronthatnák, ha itt lenne!
Larry: Mégis, hogy beszélhetsz így róluk? Tudod, drága anyám, köztük és közted az a különbség, hogy ők ezerszer érzékenyebbek és intelligensebbek, mint amilyen te vagy!
Mama: Vagy úgy! Tehát, ha én szájon csókolnám Margo-t, rögtön érzékenyebb és intelligensebb lennék?!
Larry: Pontosan! Ugyanis ebben az esetben belátnád, hogy ott vannak a korlátok az életedben, ahová te magad teszed őket!
Mama: Hát ez hallatlan!
Margo: Az a hallatlan, hogy ilyen szűklátókörű és szilárd és undok vagy! Megtagadnál engem is, ha történetesen a lányokat szeretném?! Ne felejtsd el, hogy egy uralkodóval van dolgod! Mármint Jeejeebouyra gondolok. És akárkit csókolgat, ő ugyanolyan, mint te, vagy Larry, csak épp nemesi származású. El kell őt kápráztatnunk! Rendezzünk neki keleti lakomát!
Larry: Nem rossz ötlet! Közöljük mindenkivel, hogy megjelenés csak turbánnal és drágakővel a köldökben!
Margo: Én majd elkészítem a dekorációt! Minden keleties lesz! Kölcsönkérem Lena burmai paravánját, aztán ott vannak a strucctollak még a nagymama kalapjából…
Larry: Leslie meg lőhetne akár egy vaddisznót, meg néhány vadkacsát is. Azokat is felhasználhatjuk.
Margo: Hozathatnánk az athéni állatkertből elefántokat, meg néhány majmot, de ha ez nem megy, legalább pávákat…
Larry: Pompás ötlet!
Mama: No, idefigyeljetek, ebből aztán elég! Nem udvari ünnepséget rendezünk, hanem csak egy születésnapi partit!
Larry: Butaságokat beszélsz, Mama! Csak jót fog tenni, ha kieresztünk magunkból egy kis gőzt. És ha már lúd, legyen kövér!
Margo: Úgy van, és aki á-t mond, mondjon b-t is! Csak épp az a kérdés, hogy kit hívjunk meg…
Mama: Theodore-t feltétlenül!
Larry: Theodore-t?! Ugye most csak viccelsz?! Az egy idióta. A múltkor például el akarta velem hitetni, hogy a csiga egyszerre nő és férfi. Próbáltam humorizálni, hogy ezek a nyamvadt, síkos mifenék csak úgy mászkálnak a bozótban, nyakra-főre elcsábítják egymást, és mind a két féle örömből kiveszik a részüket és vajh’ miért nem adatott meg ez nekünk, embereknek inkább? Erre mit mond? Na, mit mond?! Azt mondja, de halál komolyan, azzal az undorító Pasteaur-szakállával: „No igen. Csakhogy akkor magának is tojásokat kéne raknia.” Tojásokat kéne raknom! Hát köpni-nyelni nem tudtam. Próbáltam valami olyasfélével megtörni a kínos csendet, hogy milyen jól jönne, ha az ember nem akar elmenni egy koktélpartira. – „Nagyon sajnálom, de a tojásaimon kell ülnöm!” Semmi. Még egy halvány mosoly sem jelent meg az arcán. Krákogott egyet, majd így szólt: „Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon. Elássák őket a nedves földbe és otthagyják.” Akkor úgy éreztem, rögtön pofán vágom.
Mama: Ha-ha! A legjobb módja a családi életnek! Bárcsak én is eláshatnálak titeket a nedves földbe és otthagyhatnálat titeket! Főleg téged, Larry drágám!
Larry: Nagyon durva és szeretetlen dolog ilyesmit mondani, Mama. Most egy egész életre szóló törést okoztál a lelkemben!
Margo: Na lám! Még a végén kisebbségi komplexusod támad!
Larry: Halgass, te pattanásos görögdinnye! Komolyan, Mama! Theodore-nak semmi keresnivalója itt. Félek, hogyha a partin csupán öt percre is magára hagynám, mire visszaérnék, az a futóbolond már Moby Dicket belezné az ámbituson. Esküszöm, örökbe kellett volna adni egy eszkimócsaládnak, mikor megszületett és még magatehetetlen volt. Azok esznek bálnazsírt, meg férgeket, meg ilyesmit. Odavaló!
Mama: Larry drágám! Igazán nem kéne ilyesmiket mondanod, még meghallhatja!
Larry: Ne hülyéskedj, édes jó anyám, már hogy hallhatná meg, ha a sziget másik oldalán van?!
Mama: Az igazat megvallva, Theodore a ház másik oldalán van.
Larry: Tessék?
Mama: Szóval az úgy volt, hogy szegény Theodore talált egy óriásteknőcöt a tengerben, jobban mondva a tetemét. Szóval érted, már meghalt…és hát a mi öblünk közelében találta meg, és ugye egy ilyen izé nem túl könnyű, mert hiszen óriásteknőc és megkért, hogy hadd vizsgálhassa meg a hátsó verandán és…
Larry: És mi ez a baromi rohadt büdösség?!
Mama: Most magyarázom, hogy egy óriásteknőc, amit a Theodore…
Margo: Én nem érzem.
Larry: Mi ez az istentelen bűz?!!
Mama: Nem érted, drágám? Boncolás alatt áll! Nőstény. Állítólag láthatók a tojásai is, amiket a jószág belsejéből kerített elő.
Larry: A rossebb a tojásaiba! Theodore!!!
( Theodore véresen, mocskosan előbukkan a ház mögül. )
Theodore: Mrs. Durrell! Hiszen ez fantasztikus! Egész felizgatott a látvány! Csak ugye, kicsit kellemetlen szagokat áraszt. De hát nem is csoda! Felvágtam a gyomrát és így megvizsgálhattam, hogy mit evett az elmúlt napokban! Nahát, volt ott minden, ami szem-szájnak ingere! Szóval, lényeg a lényeg, már majdnem a végén járok a boncolásnak és úgy tervezem, hogy azután a lágy részeket elviszem és elásom valahol, a gyűjteményembe csak a páncélt és a csontvázat teszem el.
Larry: Szó sincs róla! Elviszi az egészet a francba és elássa! Aztán visszajön és felsikálja a verandát!
Theodore: Netán zavarja a szag?
Larry: Méghogy zavar?! Gusztustalan! Olyan az egész, mint egy vasúti szerencsétlenség…húzzon innét, és ássa el az egész szakramentumot! Olyan büdös itt minden, mint egy francos bálnavadászhajón! Mama! Többé nem vagy az anyám!
Mama: Csillapodj, Larry! Lehet, hogy kicsit buta dolog volt a verandán csinálni…
Larry: Buta?! Fél évig gázálarcot kell hordani majd a házban!
( Megjelenik a színen Leslie, puskával a hóna alatt. )
Leslie: Szevasztok! Jól telt a délelőtt? ( Megérzi a szagot, különös, csuklásszerű kiáltást hallat, előrántja a zsebkendőjét és az orrára csapja. )
Larry: Leslie, te sose vagy itthon, amikor kéne a puskád! Ez a nyomorult ipse kibelezett egy hüllőt!
Theodore: Már megbocsásson fiatalúr, de kikérem magamnak ezt a hangnemet! Én kérem az Oxfordon tanultam, évfolyamelső voltam, ösztöndíjat kaptam…
Larry: Szarok rá! Fertőtlenítse a követ!
( Theodore sértődötten, de egy szó nélkül visszasiet a hátsó verandára. )
Mama: Mégis hogy beszélhetsz így egy ilyen nagy elmével, Larry?! Komolyan megharagítasz! Őt szántam Gerry elsőszámú tanárának, de így még a partira sem jön majd el!
Larry: Annál jobb! Nélküle is biztos élvezetes lesz a parti ebben a rohadt dögszagban!
Leslie: Miféle parti?
Larry: Az intenzív családi együttlét…ez meg a te bajod Les! Soha nem veszel részt a dolgok érdemi részében!
Leslie: Már megbocsáss, de halaszthatatlan dolgom támadt, ugyanis Lumiere ezredes selejtezte a fegyvereit és meghívott, hogy válasszam ki közülük azt, amelyik tetszik és…
Larry: Jaj, hagyj már azzal a mocskos vénemberrel!
Leslie: Hogy merészelsz így beszélni a barátaimról?! Ő nem mocskos vénember! Ő a legtisztább vénember, akivel valaha is találkoztam!
Mama: Semmi értelme, hogy így veszekedjetek, drágáim!
Leslie: De igenis van értelme! De leginkább annak volna értelme, ha most azonnal lepuffantanám!
Margo: Nem rossz ötlet, de most inkább annak volna igazán értelme, ha egy vaddisznót puffantanál a partira.
Leslie: Elárulnátok végre, hogy mi a fészkes fenéről van szó?!
Mama: Szülinapi partit rendezünk Larry egyik barátjának, aki egy herceg és OLYAN!
Leslie: Milyen?
Mama: Hát tudod! OLYAN.
Leslie: Aha. És milyen az olyan?
Margo: Meleg.
Larry: Homokos.
Mama: Érzékenyebb és intelligensebb, mint én.
Margo: És most állítjuk össze a vendéglistát…
Mama: És igen nagy a valószínűsége, hogy Theodore-t sikerült elüldöznünk. Illetve neked sikerült elüldöznöd, Larry.
Leslie: Hát, ha langyos kásával van dolgunk, kell ide egy kemény férfi!
Larry: Semmi esélyed nála Les, már megtalálta az igazit.
Leslie: Én Lumiere ezredesre gondoltam!
Larry: Soha! Nem kötelező meghívni azt a vizslafejű vadembert csak azért, mert ért a fegyverekhez!
Leslie: Nem is vizslafejű! Nem vizslafejűbb, mint a te hülye barátaid!
Larry: Egyetlen barátom sem képes neandervölgyi röfögésekkel előadni, hogyan lőtt le egy veterán vízilovat a Níluson 1904-ben.
Leslie: Pedig az igazán érdekes! Sokkal érdekesebb, mint a te művészetről vitatkozó barátaid!
Larry: És ráadásul francia! Még talán el is viselném, ha nem lenne francia. Az az ember elviselhetetlen! Valósággal megszállottja Franciaországnak. El sem tudom képzelni, hogy egyáltalán miért hagyta ott. Még arról is meg van győződve, hogy az ő telefonszolgálatuk a legjobb a Földön. És a világon semmi humora! Az ember azt hinné róla, hogy svéd.
Mama: Ne bántsd, drágám! Leslie szereti őt.
Larry: Eddig egyetlen dologról nem állította, hogy francia: Istenről.
Mama: Mostmár aztán tényleg fejezd be!
Larry: Bár lehet, hogy a franciák jobban hisznek Istenben…
Margo: Nem tudom, hogy akarsz így partit szervezni, Larry, ha magadon kívül senkit nem szeretsz!
Mama: Igaza van Margonak. Olyan utálatos tudsz lenni!
Margo: Az a megoldás, hogy készítünk egy listát, amire mindenki ír két nevet mondjuk, és azokat az embereket hívjuk meg!
Mama: Nagyszerű gondolat, Margo! Írod? Én Theodore-t és Spiro-t hívom meg.
Margo: Rendben. Én Lenát és Lugaretia-t.
Leslie: Jöjjön Lumiere ezredes és Filimona Kontakosza.
Larry: Én meg meghívom Creech kapitányt és Kralefsky-t.
Mama: Megtiltom, hogy meghívd azt az undorító vén kujont!
Larry: Én elfogadom Theodore-t, te fogadd el Creech kapitányt! Vagy már nem akarod becserkészni?
Mama: Miket beszélsz, Larry! Nagyon komolyan megharagítasz! Utolsó gondolatom becserkészni azt a kéjelgő kecskét!
Larry: Ne mentegetőzz, édes jó anyám! Láttam, amit láttam! A szenvedélyes románc, a hősszerelmes archaikus bája, na meg ahogy az ujjaid köré csavartad szegény, öreg pasast!
Mama: De hát úgy bűzlik az a tengeri medve, akár egy szeszkazán!
Larry: Mama, itt már semmi nem bizonyul büdösnek!
x+1.jelenet
( A helyszín ugyanaz, csak rendkívül kidekorálva. Lampionok és színes szalagok vannak felaggatva a ház ereszére és a terasz két oszlopára. A hátsó veranda felé vezető utat paraván torlaszolja el, az asztal gyönyörű díszesen megterítve, roskadásig finomságokkal. Vázákban virágok, gyertyák mindenütt. Világítás: koraesti naplemente. Mama tányérokat rendezget, Larry gitáron skálázik, Margo egy létrán ágaskodik, az egyik lampiont rángatja. Egyszer csak megjelenik Leslie alakja, amint egy hatalmas, kipreparált dögöt vonszol maga után. Később Spiro és Jeejee, illetve Rahmad. )
Leslie: Vaddisznó. ( Mellére csap. ) Én lőttem.
Mama: Jó Isten! Nem gondoltam, hogy ekkora. Remélem, drágám, vigyázol magadra !
Leslie: Nem kell félni! Csak akkor veszélyes, ha közvetlenül a lábad előtt tör ki. Akkor viszont hajszálon múlik a dolog, mert ha elvéted a lövést, neked ugrik.
Mama: Nagyon veszélyes! Nem gondoltam, hogy ilyen nagy… egy ekkora bestia megsebesíthet vagy megölhet, drágám!
Leslie: Ugyan, ugyan, Mama! Nincs semmi veszély, csak akkor, ha közvetlenül az ember lába előtt tör ki.
Larry: Nem értem, miért lenne akkor veszélyes.
Leslie: Miért ne lenne?
Larry: Nos, ha megtámad és elvéted a lövést, miért nem ugrod át?
Leslie: Ne nevettesd ki magad! Ezek akkora dögök, vállmagasságuk egy méter, és pokoli gyorsak. Az embernek nincs ideje átugrani őket.
Larry: Nem látom be, miért ne volna. Végtére nem lehet nehezebb, mint egy széket átugorni. De ha nem tudod átugorni, miért nem lépsz át rajta?
Leslie: Ne beszélj hülyeségeket, Larry! Sohase láttad, hogy ezek hogy mozognak. Teljesen lehetetlen volna átlépni vagy átugrani őket!
Larry: Az a baj, az ilyen vadászó pasasokkal, hogy semmi képzelőerő nincs bennük. Nagyszerű ötleteket adok neked, csak ki kellene próbálnod. De nem! Te első hallásra elutasítod.
Leslie: Jó, hát gyere velem a következő vadászatra és mutasd be, hogy kell csináni!
Larry: Én nem állítom, hogy a tettek szőrös mellű embere vagyok, az én területem a gondolatok világa, pontosabban az agymunkáé. Én rendelkezésedre bocsátom az agyamat, hogy terveket és cselfogásokat gondoljon ki, melyeket te, az izomember kivitelezhetsz.
Leslie: Helyes. Hát ezt nem fogom kivitelezni!
Mama: Nagyon vakmerően hangzik. Ne csinálj csacsiságokat, drágám! Larry, te meg ne ültess ilyen veszélyes gondolatokat a fejébe!
Margo: Segítene leszedni valaki innen? Mindjárt ebédidő és még át se tudtam öltözni!
Larry: Les, segíts neki te! Te vagy az erősebb!
Margo: Dög! Egész nap meg se mozdultál, csak utasítgattál, hogy: lila lampion balra, paravánok jobbra, moss fel, hozz egy pohár bort…Az eszem megáll, komolyan mondom, hogy te milyen egy felfuvalkodott hólyag vagy!
Larry: Mint mondottam volt, én az agymunka mestere vagyok. Ha ez nem az én fejemből pattan ki, sehol se tartanánk. Így is elkéstünk! Már elmúlt két óra.
Margo: És a kedves herceged nem egy órára ígérkezett?
Larry: Arra én már nem emlékszem.
Mama: De én pontosan emlékszem! A hajó tizenkét óra tíz perckor futott be. Ha még rossz a forgalom, már amennyire Korfun rossz lehet a forgalom, legalább húsz perce itt kellene lenniük. Spiro elhozza őket kocsival.
Leslie: Lehet, hogy bajuk esett! Utána kéne járnunk.
Mama: Ugyan már! Mi bajuk lehetne?
Larry: Lesnek igaza van! És ha beborultak egy szakadékba? És ha most arra várnak félholtan, hogy kimentsük őket?!
Spiro: Mrs. Durrellsz, Mrs. Durrellsz!
Mama: Na látjátok, már itt is vannak! Mondtam én, hogy nincs semmi ok az aggodalomra.
( Spiro becsörtet vöröslő fejjel. Körbenéz.)
Spiro: Mrs. Durrellsz, itt vagyoksz! Ó, milyen csodálatos…
Margo: Köszönöm, Spiro.
Spiro:…a díszítés!
Larry: Spiro barátom!
Spiro: Larrysz úrfi!
Larry: Nem hiányzik még valami?
Spiro: De, egy buzuki a gitársz mellé…Meg fügetálaksz.
Larry: Én a hercegre gondoltam, te idióta!!!
Spiro: Ja, hogy asz! Asz kérem, nincsensz meg.
Mama: Hogy érti azt, hogy nincsen meg? Ott várt rá a kikötőben?
Spiro: Hát persze, hogy ott. De nem jött. Láttam leszállni két nagyon töröksz a hajóról, de aztán eltünsz mind a kettő. Vártamsz még vagy húsz percet, de seholsz senki.
Larry: És miért nem mentél utánuk?
Spiro: Mert nem látomsz, merre vannak.
Larry: Uram’atyám! Még csak ez kellett! Tudod mit tettél, Spiro?! Elvesztettél egy herceget, meg az ágyasát!
Spiro: Tudom, Larrysz úrfi, de útközben szóltamsz mindenkinek, hogyha látsz két nagyon töröksz, segíts neki!
Larry: Spiro, te görög vagy?
Spiro: Asz hát!
Larry: És szereted a törököket?!
Spiro: Nem én! Elvágja a torkodsz, ha nem figyelsz oda! Mocskosz népség asz egész!
Larry: Akkor mondd meg nekem, hogy a fenébe voltál képes azt mondani egy rakás görögnek, hogy segítsen két sötétképű, törökös kinézetű alaknak?
Spiro: Aszt nem mondtam, hogy töröksz.
Larry: De azt fogják hinni!
Mama: Most mi tévők legyünk?
Larry: Egyszerűen nyugodj bele, Mama, hogy a hercegi család bosszút áll majd rajtunk utódjuk meggyilkolása miatt. Minket fognak hibáztatni, nem Korfu lakosságát. Kivonszolnak a főtérre, egymáshoz kötöznek és elevenen megköveznek majd. És ez az egész kérlek, a te lelkeden szárad majd, Spiro!
Spiro: Ne mondsz ilyet, ne mondsz ilyet, Larrysz úrfi!
Mama: Nézzétek csak! A domboldalt! ( Elindul a kertbe, egyenesen a vadkan felé.) Azt a két színes pontot, ott! Nem olyan, mintha erre tartanának?
Spiro: Nahát! A töröksz!
( Ebben a pillanatban Mama felbukik a vaddisznótetemben.)
Mama: A jófenét, beszorult a lábam!
Margo: Szedjen már le valaki!
Spiro: Ez meg mi ittensz?
Larry: Vaddisznó!!!
Mama: Spiro, segítsen már! Beszorult a lábam ebbe a nyavalyás malacba! Szedjen ki, mielőtt még megláthatnának!
( Spiro odarohan Mamához, ráveti magát. Közben Leslie leszedi Margot a létráról. Mindenki az érkezők felé bámul, csak Mama és Spiro szerencsétlenkedik. )
Mama: Itt vannak már?!
Jeejee: Larry édesz! Itt vagyunk! Megjöttünk!!! Rahmad, ne nézelődj már annyit! Itt vagyunk! (A színpad hátuljából érkeznek, elöl Jeejee, utána Rahmad.) Elnézészeteket kérjük a készészért! Tettünk egy kisz szétát, olyan codálatosz errefelé a táj! ( Észreveszi a dulakodó Spiro-t és Mamát, rájuk mered, csönd. )
Mama: Vegye már ki, Spiro! Teljesen elzsibbadtam! Nem érti, szedje ki!
Spiro: Én próbálomsz, Mrs.Durrelsz, de nem megy! Beszorult!
Mama: Ez fáj, Spiro! Óvatosabban!
Spiro: Már mindjárt kész Mrs. Durrelsz, mindjárt kész vagyoksz! Most jó?
Mama: Még, Spiro! Még! Mindjárt kint van!
( Spiro hirtelen, diadallal felegyenesedik. Megrántja a nadrágját. )
Spiro: Na látja, Mrs. Durellsz, csak kivettemsz!
Mama: ( Tápászkodik. ) Magában aztán van erő, Spiro!
( Összetalálkozik a vendégek tekintetével. )
Jeejee: Örvendek.
Larry: Ő kérlek, az anyám.
Jeejee: A kedvesz mama?
Larry: Igen. (a vadkanra) Az meg a kutya. Alszik.
