Tegnap este meglátogatott minket a férjem nővére. Bogi kapott egy csomó új ruhát (még jó, pont a minap gondolkoztam, hogy illene beszereznünk párat, mert az már mégsem állapot, hogy a gyerek térdéig érnek a rugik és mi nem értjük, miért nem lehet őt beléjük tuszkolni), mi pedig bemutattuk, milyen segg hülye szülők vagyunk. Tudtam, hogy a szoptatás ill. nem szoptatás külön téma lesz, ugye, elég érzékenyen is érint, hát felkészültem a magam védőbeszédével. Ebből sem lett semmi, mert lyányos zavaromban csak annyit tudtam kinyögni a "lelki kapocs" című lemezre, hogy más gyerekek is nőttek már fel tápszeren, mégis éppúgy szeretik az anyjukat, mint akik szoptak és az anyjuk éppúgy szereti őket, mint azok, akik szoptattak. Szerencsére nem feszegettük a témát, persze megkaptam most is a rejtett utalást: "Persze, ha mindent megtettél..." Hát igen, ő nem látta, amikor a kádban fejtem zokogva (ruhában), órákig, miután a Bogi kiköpte a cicit és vörösre üvöltötte magát, akkor sem látott bőgni, amikor mániákusan mértük már a gyereket etetés előtt és után és a férjem alig merte kinyögni (nem digitális a cucc, azon én is láttam volna): "5 gramm"...
Áh, azt hiszem, bennem van a hiba: iszonytosan túlreagálom ezt a szoptatás témát. Ha bárki felhozza, annak legszívesen kiharapnám a torkát.
Egy szavam sem lehet, mert Edit gyönyörűen bánik a lányommal.
Tegnap, mikor átvette ezt a kis zokogó makit a kezemből, az azonnal elhallgatott és hosszú percekig nevetett rá, mert olyan kedvesen, szépen beszélt hozzá, olyan szeretettel tartotta, tökre meghatódtam tőle. Nekünk kettőnknek ugyan volt pár összezörrenésünk, de ezt nem vetíthetem ki a gyerekemmel való kapcsolatára, mert nagyszerűen tudja kezelni a Bogit és látszik, hogy ő is odavan érte, meghát ideje lenne azt mondani, hogy a múlt elmúlt. Spongyát rá. Illetve SpongyaBobot. Na az még mekkora f.szság. :DD
Nos, a gyerek bemutatta a bőgőtudományát és annak ugye, nincsen híján. Mi meg, mint az idióták (az összebukott hordanivalóink és időhiány következtében azok ki nem mosása miatt lelencruhában, lápiszörnyként virítottunk, férjem pólóján kechup, az enyémen kv) tisztába tettük, etettük, újra tiszába tettük, böfiztettük, ringattuk, nem ringattuk, aztán megint, először kézben, majd mózeskosárban, letettük, felvettük és ő végig csak ordított, üvöltött, végül szegény Edit már meg sem mert szólalni, mitöbb, hamar elhúzta a csíkot. Tiszta égés volt.
Képen: Edit és Bogi. Szépségesek együtt.
