Mikor a Bogi előszőr pótlásra, majd teljes tápszerezésre szorult, elolvastam minden fellelhető cikket, internetes oldalt, meg orvosi értekezést a tápszeres táplálásról.
Mára már túl sokat tudok a tápszerekről ahhoz, hogy rosszul érezzem magam azért, mert nem szoptatok.
Mindazonáltal, hogy a mai, korszerű készítmények tele vannak vitaminokkal, vassal, kaphatók HA jelzésűek is, tehát ezek hypoallergének, azaz lebontva tartalmazzák a tejfehérjét, a tehéntejallergiát megelőzendő. Ha a baba sokat bukik, kapható ma már olyan tápszer, mely besűríti a gyomorban az adagot és így kevesebbszer kell majd rugit cserélni. Erre ugye, szoptatás mellett nincs mód.
Való igaz azonban, hogy az anyatej fajidegen csodaszer, mely - egyes kutatások szerint - immunerősítő anyagaival kivéd egyes betegségeket, bár erre azért koránt sincs garancia. Szoptatott babák éppúgy lehetnek betegesek, mint a tápszerrel tápláltak. Valamint: elméletileg egy szoptatott csecsemő nem produkálhat fél éves koráig allergiás tüneteket, de mint tudjuk, erre az élet sokszor rácáfol.
Vegyük egy ismerősöm esetét, aki ugyan maga nem volt érzékeny a kukoricára, csecsemője viszont valamilyen oknál fogva igen és ekcémája, kiütései lettek és nem múltak el egészen addig, míg anyukája nem mellőzte a fent említett élelmiszert a táplálkozásból.
Vagy itt van szegény férjecském...és nem tudom tűrtőztetni magam, most rohadtul dühös vagyok az anyósomra. Megint. Újra. Újból és újból.
Egész várandóságom alatt megjegyzéseket tett, hogy nem kellene ennyire aggódnom, sem ennyit orvoshoz járnom, bezzeg az ő idejükben...Ő bezzeg nyitott méhszájjal járt mind a két gyerekkel kapálni, mert nem volt segítség. És mindezt büszkén.
Én nem tudom, de sosem tettem volna ki ilyen veszélynek a Kicsimet, nyitott méhszájjal kapálni? Értem már, hogy miért születtek ezek a mondások, hogy az asszony megszült aratáskor, meg a többi ehhez hasonlók.
Rohadtul herótom van ettől a "Bezzegamiidőnkben"-szövegtől. Igen, az ő idejükben megszültek aratáskor a nők és ott pusztult a gyerek a susnyásban, megszületett a sok down-kóros kisbaba, mert nem volt ultrahang és a magzati súlynövekedés-fejlődés is visszafogottabb volt, mert nem voltak vitaminok, mégcsak egészségesen sem étkeztek. Ehelyett nem néztek beteg gyerekre, nehogy az övék is az legyen, ha szalonnát ettek, fiú lesz, ha kelt tésztát, akkor lány és a koraszülött baba valójában egy szörnyike volt, aki kimászott idő előtt az anya hasából, körbeszaladt a kertben és vissza akart mászni az anyjába, hogy megölje azt...Ma már azért másképp mennek a dolgok és teljességgel az én dolgom, hogy mennyire vagyok aggódós, ha ez szükséges a lelkiismeretemnek, nameg a jóérzésnek, hogy mindent megteszek a babámért.
Vegyük tehát anyósom estetét, aki a férjemmel volt terhes és mindamellett, hogy nyitott méhszájjal kapálni járt, még dolgozott egy kertészetben is, ahol az egyik növényre allergiás tüneteket produkált, az egész karja kiütéses lett. Elment egy bőrgyógyászhoz, persze a terhességet elfelejtette megemlíteni, az felírt neki valami méregerős gyógyszert, el kezdte szedni, majd észbekapott, visszament a bőrgyógyászhoz, aki megtudván, hogy terhes, azonnal eltiltotta a gyógyszertől. Majd megszületett a férjem, hazahozták az akkor óvodáskorú testvéréhez, akitől azonnal elkapta a bárányhimlőt, majd 1-2 hónapos korában ekcéma jött ki rajta, egy rohadt durva fajta, később ráfogták a tehéntejallergiára, anyósom meggyőződése, hogy a bőrbetegségre felírt gyógyszertől van.
Ez az ekcéma a mai napig megvan, odáig fajult, hogy a férjemnek sokszor szétnyílik a húsáig a bőr a kezén, a körme alatt, a szemhéján, piros lesz minden hajlat és iszonyatosan szenved, mert viszket, fáj. Sosem múlik el, csak enyhül.
És akkor rettegés, hogy Bogi örökölte-e vagy átugrott ez a rémálom egy generációt és hihetetlen lelkiismeretfurdalás, hogy anyatej nincs, csak tápszer, ami ugyan HA, de attól még tehéntejalapú és szívás egy egykori nemkellmindenértaggódni miatt. Nem akarom a lányomat szenvedni látni, sem befordulva, mert szégyelli a testét, mert csúfolják a sebek miatt. Egy fiú csak-csak túlesik ezen lelkileg, meg tudja magát védeni (bár a férjem a mai napig nem tudta magát elfogadni teljesen), de egy lány? Hogy érik az nővé, hogy mer majd levetkőzni mások előtt, a szerelme előtt? Mert szempillantás és eljön az az idő is.
Elvileg fél éves kor után adható szójaalapú tápszer, addig nem, mert újfent allergizál, ha ez sem jönne be, vannak teljesen fehérjementes tápszerek, de ezt csak indokolt esetben (mikor már a gyerek tiszta seb), beutálóval, gasztroenterológusnál.
És történt egyszer, hogy Bogin nagyon csúnya, kisebesedő kiütések jöttek ki a tápszer bevezetésénél. Ekkor áthívtuk anyósomékat, hogy nézzék meg, ilyen volt-e a férjem is kicsinek. Férjem előtt lódítás (láttam anyósomon, hogy azonnal a saját gyereke jutott eszébe, ahogy meglátta a kiütéseket), hogy nem, nem ilyen volt, majd általam újbóli rákérdezés, hogy akkor milyen is volt a Janó ekcémája, laza válasz: HÁT PONT ILYEN!
Összeomolás egy pillanatalat, fogösszeszorítás, könnyvisszatartás és a tagadás, hogy neM, nEM, NEM! Az enyémnek nem lehet!
6hetes vizsgálaton atópiás bőr megállapítása, fürdetőkrémezés naponta 4x és kivárás, hogy miután most szépen elmúlt, kijön-e még rajta.
És értekezésem végére, ami úgy indult, hogy bőszen megvédem majd a tápszereket, most vérzik a szívem, hogy nincs tejem, hogy Bogi a mellem helyett a cumit öleli (direkt mellimitálót használunk, amiből csak akkor jön a kaja, ha szív, szopik, hála egy különleges kis szelepnek) és félelem, hogy a kis hamvas bőrét szétnyíló sebek, fájdalom és őrjítő viszketés váltja-e fel. Úgysem tudunk mit tenni, ha ez a rémálom a génekben lakozik. Csak várunk és várunk.
Képen: Ciciscumi.
