Zaziemami

Nah itt voltak fateromék, jöttek-láttak-győztek, főként magukat győzték meg, hogy igenis, ez a gyerek zabálnivaló, hogy édes, hogy borsó, hogy cukor, meg cukorborsó. Amikor apukám először meglátta Bogit - a székében ült és egy altatós-zenélős-játékra diszkózott - térdrevetette magát előtte és mozdulni sem bírt: simogatta, ölelgette, felemelte, jártak-keltek, a babakocsit kitépte a kezeim közül és 2 és fél órán át elengedni sem volt hajlandó. Mindemellett átbeszéltünk egy csomó mindent, de közel sem mindent. Arra épp elég volt, hogy újfent rájöjjek: azért nem minden 100-as, amit anyukám mond. Már nem tudom eldönteni, melyikük hazudik jobban, s mivel a tudathasadás állapotát is szeretném elkerülni, eldöntöttem, nem is foglalkozom ezzel.
Apukám felesége nagyon visszafogott volt, a háttérben maradt, kedves, szimpatikus, ebbe természetesen közrejátszik, hogy főzött-porszívózott-felmosott-mosott: én, a korrupt disznó.
Bogi nagyokat aludt, mert tekintettel voltak rá, minden egyéni marhaságunkat tiszteletben tatották. Egy kisimult arcú babát kaptak a két nap végére a még inkább kisimult arcú szülők.
És az egészet döntötte, mikor vasárnap átjött Simon rokonsága és halálra tutujgatták Bogimat. "Biztos fáj a hasa!"- hangzott a szokásos, bölcs diagnózis. Hát, ha vénasszonyok szottyongatnának és rikoltoznának 2 centire a pofámtól, nem, hogy a végletekig fosnám össze magam a rémülettől, de még a gyomorgörcs is elkapna, valóban. Mondjuk el is kapott, amikor a banyák bőszen-félvigyorral sajnálkoztak, hogy akkor milyen kár, hogy én nem ismerhettem meg a szülés csodáját és ugye tudom azt, hogy szoptatni a világon a legjobb dolog...
Úgyhogy ismét megy Bogi alváshoz való szoktatása.
Végre sikerült a Gyes-es bagázst is elérni: ma indították az utalást.

Képen: Bogi, Faterom és a felesége, Edit.

 Faterom és Bogi. Milyen hübs apum pizsije..

Ma is akcióztunk: kis rásegítéssel, mert annyira át akart fordulni, hogy nem volt időm lekapni az attrakciót.

...át is fordult. (Bár van egy sejtésem, hogy ez az átfordulás csupán annyi, hogy húzza a feje, ő pedig dől utána.)

------------------------------------------------

Most látom, hogy micsoda belátás nyílik a Didi Bárra.

A macigyilkos...

Valamit nagyon magyarázott.

Haligali! Én lenni Csőrike!

Mostanában ez a módszer válik be a legjobban. 3 perc alatt kiüti magát.

 Bogi, az Ördög földi helytartója.

Azt hiszem, éhes. Azt hiszem, nagyon.

Azt hiszem, szeretem. Azt hiszem, nagyon.

Pár hete egy kicsit megzuhantam, amikor a védőnő azzal riogatott, hogy Boginak már régen ki kellene nyomnia magát hason és megtartania a fejét legalább 5 másodpercig. Ezzel szemben édes lányom, ha hasra fektettük, üvöltésben tört ki és mintha Mr. Bean alvási pozícióit leste volna el, arccal a pelenkába nyomta magát, jóformán semmit sem csinált. Ezen én annyira kétségbeestem, hogy tettem néhány halvány kísérletet, tartottam a kis kezeit, hogy lássa, így is lehet nézegetni, de annyira szenvedett, hogy nem forszíroztam tovább a dolgot. Olyan érzésem volt, mintha nem bírná megtartani a fejét és a felsőtestét, persze ez a gondolatom jó ürügy volt arra, hogy a védőnő újra elkezdjen cseszegetni a rohamos hízásával. Aztán tegnap gondoltunk egy nagyot és az iszonyatos hiszti fenyegető árnyékával hasra fordítottuk magzatunkat, aki eme mutatvány produkálta.

És így:

És úgy. Úgyhogy megfogadtam, majd a Kismaki eldönti, mikor, minek jött el az ideje.

1.

2.

3.

4.

5.

Nos, fateromról eddig nem írtam. Nem szépítem a helyzetet, épp olyan, mint én: iszonyat önző, konok. A különbség köztünk csupán annyi, hogy én rendelkezem a bocsánatkérés képességével és nem vagyok sem olyan szűklátókörű, sem olyan mérhetetlenül körülményes, mint ő.
Bogit a születése után pár nappal látta utoljára, azóta nem látogatott meg minket. Amikor először számonkértem ezt rajta, azt mondta azért, mert ilyen jeges-ónosesős időben nem indul el Szegedről kocsival, téli gumi nélkül. Ok. Megértem. Majd. Valahogy. Majd egy hét múlva hív: szól, hogy most tetették fel a téli gumit, hogy el tudjanak menni a feleségével a Balatonra szilveszterezni. Ez. Kicsit. Bebaszott. Ezt fokozta az is, hogy nem volt hajlandó anyukámat elhozni hozzám kocsival a kórházba, hogy megkímélje újdonsült arája lelki békáját, akinek nem is értem mi köze van az én gyerekemhez. Összevesztünk megint. Csúnyán. Magunkból kikelve.
És azóta se egy telefon, csak a mocskolódó emailjei, hát igen, az ingyen van (egyszer megkért, hogy telefon helyett inkább emailezzünk, ez ám az intenzív családi együttlét!).
Egy viszonylag "normális" hangvételű levélváltás után ma felhívott: hétvégén jönnek.
Bassza meg, hiányzik...akármilyen, nagyon hiányzik... Hiányzik ez nekem?

Képen: Első találkozás.

LillusFiam Bogival. Klasszikus.
Mondtam neki, hogyha ajándékot akar hozni, vegyen egy csomag popsitörlőt, erre beállít ezzel a nyúllal, mondván "Na Bogi, mindjárt itt a Húsvét! Amúgy beszél már? Mondjad: LIL-LUS!"
Nem baj Lillus, nem ezért szeretünk! :D

Ja és a minap érdekes és kissé kínos dolgot tudtunk meg szomszédasszonyunkról, Rettegett Jakab édesanyájáról.
Már nagyon terveztem, hogy átmegyek hozzájuk, hogy elbeszélgessünk egy kicsit, de türelmetes Simonom arra kért, előbb hadd beszélhessen az előző tulajjal róluk.
Az előző lakó váltig állította, hogy kizárt, hogy hallanánk a szexet, mert a hölgyike régen elvált és évek óta nincs partnere. Akkor mik is azok a hangok? Bár nekem is feltűnt, hogy mióta átóbégattam, nincs is eksön vagy legalábbis némaságba burkolózva.
Aztán egy éjjel, amikor Bogit hosszú órák óta tartó altatás után végre letettük, anyu rákezdte, majd miután a dolog a tetőfokára hágott, hirtelen zokogásba tört ki a csaj, fel-alá járkált a lakásban...maszturbálint?
Aztán épp másnap összefutottunk az utcán, kezet nyújtott (Jázmin), én mindent beleadtam a kézszorításba,minden dühöm a tenyerembe áramlott, majd utána döbbentem csak rá: most akkor ő mosott kezet vagy nekem kell visszamennem a lakásba?

Kép: fantázia természetesen - Jázmin hercegnő és Rettegett Jakab.

Így főztünk együtt apának, közben én üvöltve énekeltem a "Cuccuruccu Paloma" c. Caetano Veloso számot, ami Boginak rettenetesen tetszett először, aztán rettenetesen nem. "Stahlalunk?"

Itt még baromira tudott bulizni...

Nagy pojáca...bohóckodott egy sort.

Itt meg már állatira unta az egészet.

Még mindig remegek a dühtől.
És történt egyszer, épp ma reggel, hogy az egyszeri magyar Anya sétálni vitte a gyermekét. Szuperminőségű babakocsink úgy döntött a város közepén, hogy felmondja a szolgálatot és az örök vadászmezőkre távozik: kiesett a kereke. Ezt az öngyilkossági akciót már tegnap délután is megkísérelte -hiába, szörnyű velünk az élet-, akkor lélekszakadva riasztottam Simont, hogy márpedigmostfogodmagadéseljösszmegszerelni. Minthogy tegnap a technikát ellestem és amúgy a környéken minden gentleman épp csak szarrá nem röhögte magát rajtunk, egy sem sietett a segítségemre, nemes egyszerűséggel elővettem minden rejtett műszaki képességemet és nekiláttam szerelni. Erre hallom, hogy valaki ciccog mögöttünk. Megfordulok, egy 12-13 éves forma kiscsaj, iskolatáskával a hátán fel volt háborodva, hogy meg kell kerülnie minket. Már ez önmagában kihozott a sodromból és odaszóltam, hogy "Légy oly kedves, ne ciccogj ránk!", erre mit csinál? Végig mért, majd odavakkantotta: "Büdös zsidó!" - majd ment is tovább a 90'-es évekből ittkövesedett csótányroppantójában. Hát nekem se kellett több, szépen utánabattyogtam, megpenderítettem a kapucnijánál fogva és úgy odbasztam neki, hogy pislogni sem tudott és mondtam, hogy most csak egy tockost kapott, de ha történetesen zsidó lennék, nem állnék meg egynél, mire ő dühében zokogásba tört ki és kiabálni kezdett: "Büdös kurva, büdös kurva, szétveretlek!" - Úgy látszik a "büdös" jelzőn kívül nemigen ismer mást. Több se kellet a szoboszlai nézőközönségnek, sűrű susmorgások, hüledezések, na mondom, micsoda programot csináltam a helyi parasztságnak, cirkuszt és kenyeret a népnek!
Na de most komolyan! Hogy jön ahhoz egy épp tíz éves kis picsa, hogy lezsidózzon bárkit, főleg egy, a babakocsijával szerencsétlenkedő kismamát. Mégha lecigányozott volna, rendben, azt megszoktam, már zokon se veszem, sőt, van is benne némi igaszság, mert valamelyik ük-ük-ük felmenőm mezőkövesd környéki volt és elég barna, tehát van bennem némi bőgőrántás. De ez! Nem is az sértett, hogy engem nevezett zsidónak, mert a judeizmus, mint vallás, gyönyörű és meggyőződésem, hogy az antiszemitizmus abból fakad, hogy mindenki ostobább volt a zsidóknál és senki nem értett-ért annyira a pénzhez és az üzlethez, mint ők: és az irigység csúnya dolgokat tud produkálni, legyen szó holokausztról, koncentrációs táborról stb. De neki mndezekről fogalma sincs és ahelyett, hogy felajánlotta volna a segítségét, ezt kaptam. Mostmár bánom, hogy felpofoztam, de csakis azért, mertha ennek a szülei ugyanekkora taplók és a kölyök otthon csak kicsit másképp meséli el a történetet, akkor lehet, hogy nem valami jó sors vár rám.

Pedig olyan jól indult a napunk: Bogi átaludta az éjszakát, este 9-től reggel 6-ig, de most ennek sem tudok örülni. Úgy felhúztam magam, hogy a piacra érve, mikor egy papa a szétrohadt zöldhagymáját próbálta rámtukmálni félárom, mondván, ha ütök rá egy kis tojást, akkor az ugyanolyan finom, ráförmdtem, hogy: "Akkor edd meg te!" És ez még nem minden, vettem egy ékszerteknőst is. Nagyonjó Vargadóri, pont erre volt szükséged...

Képen: Péter.

Kiíratkozom a BéTéKáról.
Folytatom az egészségtant és elvégzek egy gyógy- vagy svédmasszőri tanfolyamot, bár az előbbire itt nagyobb a kereslet.
Most akkor úgy néz ki a jövőmről alkotott elképzelésem, hogy halasztok még egy fél évet, addigra Bogi közel 1 éves lesz. A tanfolyam, amit kinéztem magamnak indul Debrecenben is: péntek 16-20 és szombat 9-13 óráig. Ez pont jó, mert Simon péntekenként fél3kor ér haza és tud vigyázni Bogira. És hogy mibe fáj ez nekem? 190 ezerbe, de lehet részletekben is fizetni. Azonban, ha ezzel egy időben végzem az egtant, igényelhetem újra a Diákhitelt (csak hogy még jobban lehúzzanak) és abból ki bírom fizetni a tandíjat.

Megjött a gyermekágyi elmúlta óta várva-várt MikiMikulás olyan erővel és intenzitással, mint maga a Niagara. Mostmár értem, miért voltam tegnap olyan szarul és a szokásosnál is harapósabb kedvemben.

Mindazonáltal beszéltem egy kedves nőrokonommal, Kemával, aki rávilágított arra, amit én már rég sejtettem: igenis, ki kell használni a család nyújtotta segítséget és ápolni a házzasságunk - csavarogni idemegoda, moziba menni vagy csak otthon, a csendben elleni, sétálni. Aztán lehet ám Bogival is világot látni, nem szabad, hogy már fiatalon belefásuljunk a gyereknevelésbe.
Tényleg annyit jár az agyam azon, hogyha hagyjuk, hogy csak úgy teljenek a napok, hetek, az évek és Bogi felnő és elkezdi élni a maga életét, akkor mi lesz? Ott maradunk ketten, élmények nélkül, tele sérelmekkel és fásultsággal.

Márciusban, Húsvétkor megyünk Borsodgesztre. Ott a keresztszüleimnek van egy régi parasztházból felújított hétvégi házuk, általában ott szokott összegyűlni a család aprajanagyja, főzünk, eszünk, napozunk, nagyokat beszélgetünk és röhögünk. Kicsit parázok még, hogy Bogi hogy fog tudni alkalmazkodni, de Kema megnyugtatott, hogy a jó levegő szupi hatással lesz rá, nagyokat alszik majd a babakocsiban, kint a kertben, állandó felügyelet alatt lesz vagy leszünk mi, őáltala.

Képen: Apával, csinatosan, Debrecenbe menetel előtt

Marhára nem tudom, hányadán állok a sulival. 
Egyrészt, ott a főiskolai szakom: egészségtan-tanár. Nah, hát én, bagóval a számban, kv-val és becherovkával, közel 15 kg túlsúllyal, én magyarázzam nap, mint nap a sok kisköcsögnek, hogy mi az egészséges testi-lelki életmód, meg a harmónia, meg hogy milyen kibaszott fontos a mosolygós alma, meg a tönkölybúzazabkorba-kenyér? Úgy érzem, hogy jelen pillanatban, a miliő, amiben élek, teljesen ellentmond ennek a hivatásnak és félek, hacsak jelentkezni merne valamelyikük az órán, tőből szakítanám le a kezét egy "hogymersztehozzámszólni" kíséretében. Márpedig pereskedő, sarkonmegvárós szülőkhöz nincs most ingerenciám.
Aztán ott az egyetemi szakom: kommunikáció - ehhez sincs kedvem. Sem H. Henrik tanár úr cseszegetéséhez, a sok BéTéKás, fasztarisznyás, sarubancsoszogós bölcsészhez, sem a szabadelvű, slusszpoénos, idősebb-óvodás oktatókhoz, a rohanáshoz, hogy akkor érj 5 perc alatt a Mórából az Aud. Max.-hoz.
És itt van Bogi, akivel minden pillanat ajándék és rendben van, hogy Apa rabszolga, vállán a teherrel, hogy eltartsa a családját egyedül, az én kezemben -szerinte- a képzeletbeli korbács, meg a lánya akaratlan "korbácsa", aki minden etetés előtt olyan szemeket mereszt, mintha az éhhalál küszöbén lebegne. Ezt sem lehet hagyni, bírni: akarok, AKAROK segíteni, hozzátenni, adni, venni és jelen pillanatban luxusnak tűnik a szögeden, eltanácsoltazegyetem, főleg, ha az emberlánya szülei úgy gondolják, hogy az unoka megszületésével ideje megvonni az apanázst, mégha arról is volt szó, hogy amíg suli, addig anya, meg apa-názs nekem, most meg akkor basszam meg magam a gyesemmel és egyébként is, verdessem magam a földhöz örömömben, hogy nekem aztán milyen jódógom van.
Nem tudom, mit csinájak. Lustaságom szerint abbahagynám az egtant és szívem szerint folytatnám a komm.-ot. Újságírás, rádió, valami ilyesmi. A józan ész viszont azt diktálja, hogy itt, Hájjduszoboszlón, a fürdőparadicsomban az egtannak venném hasznát, főleg, ha kitanulnék valami szakmát hozzá, mondjuk a gyógymasszőrit, hogy a sok bundesliga-hajú germán myfoltos, izzadt testét gyurmázzam és közben még okosakat is tudjak mondani. Ehhez mondjuk németül is kéne tudnom és rendben van, hogy 4 évig tanultam is németül, de az én képességeim és gusztusom nem engedtek az "Ein, Zwei, Drei"-on továbblépni.
Szóval szívem szerint: újságírás, olasz.
Az eszemre hallgatva: egészségtan és wasistdas.
Az viszont teljesen világos, hogy választanom kell, mert a kettőt együtt nem fogom bírni és arra nincs még 8 évem, hogy a kreditrendszer előnyeit kiélvezve, kicselezve tologassam a féléveket, halasztgatva, meg nem úgy. Ok. Elfáradtam. Megint.
Este disznótoron voltunk anyóséknál, persze Bogival csak a vacsorára mentünk át, de emberem részt vett a gyilokban. A közel 230 kg-és dög, miután kifolyatták a vérét, úgy gondolta, nomegállj, oszt felpattant és szétcsapott közöttük. Még jó, hogy nem lett senkinek semmi különösebb baja (emberem csak a fallal került köszönőviszonyba), hála anyósom lélekjelenlétének, aki a sok hisztériás férfit megszégyenítve megragadott egy kötelet és egy westernfilm hősnőjét is felülmúlva hurkot vetett a böstia virgácsain és a földreparancsolta aztataaztata.TáretéttéTárétté.

Képen: Én, másfél évvel ezelőtt, fasztarisznyás, sarubancsoszogós BéTéKásként, mellesleg 15 kg-val kevesebbként, ez is projekt, 90 napos, amiből nekem eddigi életemben 5-öt sikerült teljesítenem. (Most meg eszembe jutott Meraaa, egykori barátosném, aki száműzte magát Írországba -ő csinálta jól-, akinek lelkes és kitartó diétám 3. napján bőszen meséltem a 90 naposról. Első nap hús, második zőccség, harmadik tészta, negyedik gyümölcs, mire Meraaa, hót érdektelenül, románcsempészett cigarettájával a szájában: "Most mind a 90 napot végig akarod mondani?"

Így aludtak.

Így ettek.

Így büfiztek.

Velem...

És az apájáával...

(naná, hogy elolvad.) 

Egyre vidorabb...

Egyre huncutabb.

Egyre ügyesebb.

Azt hiszem, boldog.

Anyukám meglátogatott minket. Csütörtökön érkezett, jött, mint a szélvihar, Rozinante (Rózsi) névre hallgató seicento-jával, 130-cal repesztett a 4-es főúton (ködben), hogy az unokájával lehessen. És ahogy tisztességes szélviharhoz illik, felborított mindent, kiemelte a világot a helyéről és a nyugodt alvások időszakát felváltotta újra a bömbizős korszak. Hiszen minden úgy jó, ahogy anyáink korában jó volt: hat réteg ruhácska, vállon ringatás, kevesebb kaja és a fél órás alvásokkor csattogás fapapucsban, elektronyos fogkefe beizzítása, újságolvasás recsegősen, barátnőkkel kacarászás telefonon kersztül...mindent összevetve azonban hálás vagyok: ki vagyok pihenve, míg ő olyan, mint a mosott szar.

"Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog    sírásra késztetni." (G.G. Marquez)

Kire ütött ez a gyerek?

Apa, itt mászik valami!

Asszem ezt láttam Apa vállán...

                                                                                                                            Egyébként is, miért megy egy férfi gyerekorvosnak? Egy nőnél evidens, hogy imádja a gyerekeket, de egy férfi...Talán valami hasonló perverzió mozgathatja őket, mint a nőgyógyászokat? Chaplin-szindróma? Amitől más megvilágításba kerül a Kölyök c. film is...

Ma kapta meg Bogi a második oltását, combikába, izomba...
Mivel élénk emlékeim vannak arról, hogy az izomba adott szuri milyen rohadtul tud fájni, nagyon féltettem a Bogaram.
Elsőként hívtak be minket, remegtem, mint a nyárfalevél. Megkaptam a magam lebaszását azért, hogy nem tudok szoptatni, majd utasítottak, hogy fogjam le Bogit. "Én???"-hangzott el a válasz, mire jó parasztosan hozzámvágta a doktorbácsi, hogy "Hát nem maga a Zannya?" A férjem szerint az ilyen embereket ott és abban a percben kéne fejberúgni, ahol vannak, de én nyikkani sem tudtam. Leszartam, hogy hülyének nézett mindenki, kinyújtottam a nyelvem és elkezdtem grimaszolni, olyasféle marhaságokat kiadni, hogy "bölöbölöbölö", meg "jucsucsucsujucsu". Semmi hang nem jött ki a Bogiból. Mikor a szúrás megvolt, egy kicsit érdeklődve nézett még engem és aztán - senki nem hitt a szemének - vihogott egyet ezen az idiótán, aki a Zanyjának nevezi magát. Én meg a büszkeségtől dagadó mellekkel hagytam el a rendelőt, hogy íme, ilyen bátor a kicsi majmocskám!
4800 gramm, 56.5 cm.
Amikor hazaértünk, beadtam neki az utasítás szerinti fél adag lázcsillapító kúpot. Öcsém, hogy az milyen vastag! Mint egy rossz, négerbácsis pornófilm...

Meg egy másik, Durrell után szabadon...
...

x. jelenet (kiragadva)

Mama: Balesete? Remélem, nem túl komoly!

Larry: Nem, csak a lebegésével történt egy kis hiba: eltörte a lábát.

Margo: Lebegés? Hogy-hogy lebegés?

Larry: Levitált, gondolom. Vagy legalábbis megpróbálta. De már jobban van, azt írja.

Margo: Szegénykém! Biztosan nagyon rossz a hangulata! Muszáj lesz felvidítanunk! Talán még hasznunkra is válik, ha már egy herceggel van dolgunk. És biztosan nagyon férfias jelenség!

Larry: Ezt mondd meg neki személyesen! Nincs, aminek a melegek jobban örülnének, mintha a férfiasságukat dícsérik.

Mama: Hogy mondtad, drágám?

Larry: A homoszexuálisok nagyon szeretik, ha férfiasnak nevezik őket.

Mama: Úgy érted, hogy ez az ember…ez…ez…OLYAN?!

Larry: Hát persze! Olyan homokos, mint a szahara. A leveleiben hosszan kitért a homoszexualitás jelenlétére az irodalomban és kifejtette, hogy tapasztalatból beszél: együtt él Delhiben egy gyönyörű, tizenhétéves fiúval és el akarja hozni magával, mert nem bízik meg benne.

Margo: Féltékenyek egymásra?

Larry: Hogyne!

Margo: Hallod, Mama! Ezek is féltéke…

Mama: Margo! Ne most! Larry, mégis hogy lehettél ennyire felelőtlen?! Azt se tudtad, hogy Gerry elutazott, mégis meghívtad őket! Akár meg is ronthatnák, ha itt lenne!

Larry: Mégis, hogy beszélhetsz így róluk? Tudod, drága anyám, köztük és közted az a különbség, hogy ők ezerszer érzékenyebbek és intelligensebbek, mint amilyen te vagy!

Mama: Vagy úgy! Tehát, ha én szájon csókolnám Margo-t, rögtön érzékenyebb és intelligensebb lennék?!

Larry: Pontosan! Ugyanis ebben az esetben belátnád, hogy ott vannak a korlátok az életedben, ahová te magad teszed őket!

Mama: Hát ez hallatlan!

Margo: Az a hallatlan, hogy ilyen szűklátókörű és szilárd és undok vagy! Megtagadnál engem is, ha történetesen a lányokat szeretném?! Ne felejtsd el, hogy egy uralkodóval van dolgod! Mármint Jeejeebouyra gondolok. És akárkit csókolgat, ő ugyanolyan, mint te, vagy Larry, csak épp nemesi származású. El kell őt kápráztatnunk! Rendezzünk neki keleti lakomát!

Larry: Nem rossz ötlet! Közöljük mindenkivel, hogy megjelenés csak turbánnal és drágakővel a köldökben!

Margo: Én majd elkészítem a dekorációt! Minden keleties lesz! Kölcsönkérem Lena burmai paravánját, aztán ott vannak a strucctollak még a nagymama kalapjából…

Larry: Leslie meg lőhetne akár egy vaddisznót, meg néhány vadkacsát is. Azokat is felhasználhatjuk.

Margo: Hozathatnánk az athéni állatkertből elefántokat, meg néhány majmot, de ha ez nem megy, legalább pávákat…

Larry: Pompás ötlet!

Mama: No, idefigyeljetek, ebből aztán elég! Nem udvari ünnepséget rendezünk, hanem csak egy születésnapi partit!

Larry: Butaságokat beszélsz, Mama! Csak jót fog tenni, ha kieresztünk magunkból egy kis gőzt. És ha már lúd, legyen kövér!

Margo: Úgy van, és aki á-t mond, mondjon b-t is! Csak épp az a kérdés, hogy kit hívjunk meg…

Mama: Theodore-t feltétlenül!

Larry: Theodore-t?! Ugye most csak viccelsz?! Az egy idióta. A múltkor például el akarta velem hitetni, hogy a csiga egyszerre nő és férfi. Próbáltam humorizálni, hogy ezek a nyamvadt, síkos mifenék csak úgy mászkálnak a bozótban, nyakra-főre elcsábítják egymást, és mind a két féle örömből kiveszik a részüket és vajh’ miért nem adatott meg ez nekünk, embereknek inkább? Erre mit mond? Na, mit mond?! Azt mondja, de halál komolyan, azzal az undorító Pasteaur-szakállával: „No igen. Csakhogy akkor magának is tojásokat kéne raknia.” Tojásokat kéne raknom! Hát köpni-nyelni nem tudtam. Próbáltam valami olyasfélével megtörni a kínos csendet, hogy milyen jól jönne, ha az ember nem akar elmenni egy koktélpartira. – „Nagyon sajnálom, de a tojásaimon kell ülnöm!” Semmi. Még egy halvány mosoly sem jelent meg az arcán. Krákogott egyet, majd így szólt: „Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon. Elássák őket a nedves földbe és otthagyják.” Akkor úgy éreztem, rögtön pofán vágom.

Mama: Ha-ha! A legjobb módja a családi életnek! Bárcsak én is eláshatnálak titeket a nedves földbe és otthagyhatnálat titeket! Főleg téged, Larry drágám!

Larry: Nagyon durva és szeretetlen dolog ilyesmit mondani, Mama. Most egy egész életre szóló törést okoztál a lelkemben!

Margo: Na lám! Még a végén kisebbségi komplexusod támad!

Larry: Halgass, te pattanásos görögdinnye! Komolyan, Mama! Theodore-nak semmi keresnivalója itt. Félek, hogyha a partin csupán öt percre is magára hagynám, mire visszaérnék, az a futóbolond már Moby Dicket belezné az ámbituson. Esküszöm, örökbe kellett volna adni egy eszkimócsaládnak, mikor megszületett és még magatehetetlen volt. Azok esznek bálnazsírt, meg férgeket, meg ilyesmit. Odavaló!

Mama: Larry drágám! Igazán nem kéne ilyesmiket mondanod, még meghallhatja!

Larry: Ne hülyéskedj, édes jó anyám, már hogy hallhatná meg, ha a sziget másik oldalán van?!

Mama: Az igazat megvallva, Theodore a ház másik oldalán van.

Larry: Tessék?

Mama: Szóval az úgy volt, hogy szegény Theodore talált egy óriásteknőcöt a tengerben, jobban mondva a tetemét. Szóval érted, már meghalt…és hát a mi öblünk közelében találta meg, és ugye egy ilyen izé nem túl könnyű, mert hiszen óriásteknőc és megkért, hogy hadd vizsgálhassa meg a hátsó verandán és…

Larry: És mi ez a baromi rohadt büdösség?!

Mama: Most magyarázom, hogy egy óriásteknőc, amit a Theodore…

Margo: Én nem érzem.

Larry: Mi ez az istentelen bűz?!!

Mama: Nem érted, drágám? Boncolás alatt áll! Nőstény. Állítólag láthatók a tojásai is, amiket a jószág belsejéből kerített elő.

Larry: A rossebb a tojásaiba! Theodore!!!

( Theodore véresen, mocskosan előbukkan a ház mögül. )

Theodore: Mrs. Durrell! Hiszen ez fantasztikus! Egész felizgatott a látvány! Csak ugye, kicsit kellemetlen szagokat áraszt. De hát nem is csoda! Felvágtam a gyomrát és így megvizsgálhattam, hogy mit evett az elmúlt napokban! Nahát, volt ott minden, ami szem-szájnak ingere! Szóval, lényeg a lényeg, már majdnem a végén járok a boncolásnak és úgy tervezem, hogy azután a lágy részeket elviszem és elásom valahol, a gyűjteményembe csak a páncélt és a csontvázat teszem el.

Larry: Szó sincs róla! Elviszi az egészet a francba és elássa! Aztán visszajön és felsikálja a verandát!

Theodore: Netán zavarja a szag?

Larry: Méghogy zavar?! Gusztustalan! Olyan az egész, mint egy vasúti szerencsétlenség…húzzon innét, és ássa el az egész szakramentumot! Olyan büdös itt minden, mint egy francos bálnavadászhajón! Mama! Többé nem vagy az anyám!

Mama: Csillapodj, Larry! Lehet, hogy kicsit buta dolog volt a verandán csinálni…

Larry: Buta?! Fél évig gázálarcot kell hordani majd a házban!

( Megjelenik a színen Leslie, puskával a hóna alatt. )

Leslie: Szevasztok! Jól telt a délelőtt? ( Megérzi a szagot, különös, csuklásszerű kiáltást hallat, előrántja a zsebkendőjét és az orrára csapja. )

Larry: Leslie, te sose vagy itthon, amikor kéne a puskád! Ez a nyomorult ipse kibelezett egy hüllőt!

Theodore: Már megbocsásson fiatalúr, de kikérem magamnak ezt a hangnemet! Én kérem az Oxfordon tanultam, évfolyamelső voltam, ösztöndíjat kaptam…

Larry: Szarok rá! Fertőtlenítse a követ!

( Theodore sértődötten, de egy szó nélkül visszasiet a hátsó verandára. )

Mama: Mégis hogy beszélhetsz így egy ilyen nagy elmével, Larry?! Komolyan megharagítasz! Őt szántam Gerry elsőszámú tanárának, de így még a partira sem jön majd el!

Larry: Annál jobb! Nélküle is biztos élvezetes lesz a parti ebben a rohadt dögszagban!

Leslie: Miféle parti?

Larry: Az intenzív családi együttlét…ez meg a te bajod Les! Soha nem veszel részt a dolgok érdemi részében!

Leslie: Már megbocsáss, de halaszthatatlan dolgom támadt, ugyanis Lumiere ezredes selejtezte a fegyvereit és meghívott, hogy válasszam ki közülük azt, amelyik tetszik és…

Larry: Jaj, hagyj már azzal a mocskos vénemberrel!

Leslie: Hogy merészelsz így beszélni a barátaimról?! Ő nem mocskos vénember! Ő a legtisztább vénember, akivel valaha is találkoztam!

Mama: Semmi értelme, hogy így veszekedjetek, drágáim!

Leslie: De igenis van értelme! De leginkább annak volna értelme, ha most azonnal lepuffantanám!

Margo: Nem rossz ötlet, de most inkább annak volna igazán értelme, ha egy vaddisznót puffantanál a partira.

Leslie: Elárulnátok végre, hogy mi a fészkes fenéről van szó?!

Mama: Szülinapi partit rendezünk Larry egyik barátjának, aki egy herceg és OLYAN!

Leslie: Milyen?

Mama: Hát tudod! OLYAN.

Leslie: Aha. És milyen az olyan?

Margo: Meleg.

Larry: Homokos.

Mama: Érzékenyebb és intelligensebb, mint én.

Margo: És most állítjuk össze a vendéglistát…

Mama: És igen nagy a valószínűsége, hogy Theodore-t sikerült elüldöznünk. Illetve neked sikerült elüldöznöd, Larry.

Leslie: Hát, ha langyos kásával van dolgunk, kell ide egy kemény férfi!

Larry: Semmi esélyed nála Les, már megtalálta az igazit.

Leslie: Én Lumiere ezredesre gondoltam!

Larry: Soha! Nem kötelező meghívni azt a vizslafejű vadembert csak azért, mert ért a fegyverekhez!

Leslie: Nem is vizslafejű! Nem vizslafejűbb, mint a te hülye barátaid!

Larry: Egyetlen barátom sem képes neandervölgyi röfögésekkel előadni, hogyan lőtt le egy veterán vízilovat a Níluson 1904-ben.

Leslie: Pedig az igazán érdekes! Sokkal érdekesebb, mint a te művészetről vitatkozó barátaid!

Larry: És ráadásul francia! Még talán el is viselném, ha nem lenne francia. Az az ember elviselhetetlen! Valósággal megszállottja Franciaországnak. El sem tudom képzelni, hogy egyáltalán miért hagyta ott. Még arról is meg van győződve, hogy az ő telefonszolgálatuk a legjobb a Földön. És a világon semmi humora! Az ember azt hinné róla, hogy svéd.

Mama: Ne bántsd, drágám! Leslie szereti őt.

Larry: Eddig egyetlen dologról nem állította, hogy francia: Istenről.

Mama: Mostmár aztán tényleg fejezd be!
Larry: Bár lehet, hogy a franciák jobban hisznek Istenben…

Margo: Nem tudom, hogy akarsz így partit szervezni, Larry, ha magadon kívül senkit nem szeretsz!

Mama: Igaza van Margonak. Olyan utálatos tudsz lenni!

Margo: Az a megoldás, hogy készítünk egy listát, amire mindenki ír két nevet mondjuk, és azokat az embereket hívjuk meg!

Mama: Nagyszerű gondolat, Margo! Írod? Én Theodore-t és Spiro-t hívom meg.

Margo: Rendben. Én Lenát és Lugaretia-t.

Leslie: Jöjjön Lumiere ezredes és Filimona Kontakosza.

Larry: Én meg meghívom Creech kapitányt és Kralefsky-t.

Mama: Megtiltom, hogy meghívd azt az undorító vén kujont!

Larry: Én elfogadom Theodore-t, te fogadd el Creech kapitányt! Vagy már nem akarod becserkészni?

Mama: Miket beszélsz, Larry! Nagyon komolyan megharagítasz! Utolsó gondolatom becserkészni azt a kéjelgő kecskét!

Larry: Ne mentegetőzz, édes jó anyám! Láttam, amit láttam! A szenvedélyes románc, a hősszerelmes archaikus bája, na meg ahogy az ujjaid köré csavartad szegény, öreg pasast!

Mama: De hát úgy bűzlik az a tengeri medve, akár egy szeszkazán!

Larry: Mama, itt már semmi nem bizonyul büdösnek!

x+1.jelenet

( A helyszín ugyanaz, csak rendkívül kidekorálva. Lampionok és színes szalagok vannak felaggatva a ház ereszére és a terasz két oszlopára. A hátsó veranda felé vezető utat paraván torlaszolja el, az asztal gyönyörű díszesen megterítve, roskadásig finomságokkal. Vázákban virágok, gyertyák mindenütt. Világítás: koraesti naplemente. Mama tányérokat rendezget, Larry gitáron skálázik, Margo egy létrán ágaskodik, az egyik lampiont rángatja. Egyszer csak megjelenik Leslie alakja, amint egy hatalmas, kipreparált dögöt vonszol maga után. Később Spiro és Jeejee, illetve Rahmad. )

Leslie: Vaddisznó. ( Mellére csap. ) Én lőttem.

Mama: Jó Isten! Nem gondoltam, hogy ekkora. Remélem, drágám, vigyázol magadra !

Leslie: Nem kell félni! Csak akkor veszélyes, ha közvetlenül a lábad előtt tör ki. Akkor viszont hajszálon múlik a dolog, mert ha elvéted a lövést, neked ugrik.

Mama: Nagyon veszélyes! Nem gondoltam, hogy ilyen nagy… egy ekkora bestia megsebesíthet vagy megölhet, drágám!

Leslie: Ugyan, ugyan, Mama! Nincs semmi veszély, csak akkor, ha közvetlenül az ember lába előtt tör ki.

Larry: Nem értem, miért lenne akkor veszélyes.

Leslie: Miért ne lenne?

Larry: Nos, ha megtámad és elvéted a lövést, miért nem ugrod át?

Leslie: Ne nevettesd ki magad! Ezek akkora dögök, vállmagasságuk egy méter, és pokoli gyorsak. Az embernek nincs ideje átugrani őket.

Larry: Nem látom be, miért ne volna. Végtére nem lehet nehezebb, mint egy széket átugorni. De ha nem tudod átugorni, miért nem lépsz át rajta?

Leslie: Ne beszélj hülyeségeket, Larry! Sohase láttad, hogy ezek hogy mozognak. Teljesen lehetetlen volna átlépni vagy átugrani őket!

Larry: Az a baj, az ilyen vadászó pasasokkal, hogy semmi képzelőerő nincs bennük. Nagyszerű ötleteket adok neked, csak ki kellene próbálnod. De nem! Te első hallásra elutasítod.
Leslie: Jó, hát gyere velem a következő vadászatra és mutasd be, hogy kell csináni!

Larry: Én nem állítom, hogy a tettek szőrös mellű embere vagyok, az én területem a gondolatok világa, pontosabban az agymunkáé. Én rendelkezésedre bocsátom az agyamat, hogy terveket és cselfogásokat gondoljon ki, melyeket te, az izomember kivitelezhetsz.

Leslie: Helyes. Hát ezt nem fogom kivitelezni!

Mama: Nagyon vakmerően hangzik. Ne csinálj csacsiságokat, drágám! Larry, te meg ne ültess ilyen veszélyes gondolatokat a fejébe!

Margo: Segítene leszedni valaki innen? Mindjárt ebédidő és még át se tudtam öltözni!

Larry: Les, segíts neki te! Te vagy az erősebb!

Margo: Dög! Egész nap meg se mozdultál, csak utasítgattál, hogy: lila lampion balra, paravánok jobbra, moss fel, hozz egy pohár bort…Az eszem megáll, komolyan mondom, hogy te milyen egy felfuvalkodott hólyag vagy!

Larry: Mint mondottam volt, én az agymunka mestere vagyok. Ha ez nem az én fejemből pattan ki, sehol se tartanánk. Így is elkéstünk! Már elmúlt két óra.

Margo: És a kedves herceged nem egy órára ígérkezett?

Larry: Arra én már nem emlékszem.

Mama: De én pontosan emlékszem! A hajó tizenkét óra tíz perckor futott be. Ha még rossz a forgalom, már amennyire Korfun rossz lehet a forgalom, legalább húsz perce itt kellene lenniük. Spiro elhozza őket kocsival.

Leslie: Lehet, hogy bajuk esett! Utána kéne járnunk.

Mama: Ugyan már! Mi bajuk lehetne?

Larry: Lesnek igaza van! És ha beborultak egy szakadékba? És ha most arra várnak félholtan, hogy kimentsük őket?!

Spiro: Mrs. Durrellsz, Mrs. Durrellsz!

Mama: Na látjátok, már itt is vannak! Mondtam én, hogy nincs semmi ok az aggodalomra.

( Spiro becsörtet vöröslő fejjel. Körbenéz.)

Spiro: Mrs. Durrellsz, itt vagyoksz! Ó, milyen csodálatos…

Margo: Köszönöm, Spiro.

Spiro:…a díszítés!

Larry: Spiro barátom!

Spiro: Larrysz úrfi!

Larry: Nem hiányzik még valami?

Spiro: De, egy buzuki a gitársz mellé…Meg fügetálaksz.

Larry: Én a hercegre gondoltam, te idióta!!!

Spiro: Ja, hogy asz! Asz kérem, nincsensz meg.

Mama: Hogy érti azt, hogy nincsen meg? Ott várt rá a kikötőben?

Spiro: Hát persze, hogy ott. De nem jött. Láttam leszállni két nagyon töröksz a hajóról, de aztán eltünsz mind a kettő. Vártamsz még vagy húsz percet, de seholsz senki.

Larry: És miért nem mentél utánuk?

Spiro: Mert nem látomsz, merre vannak.

Larry: Uram’atyám! Még csak ez kellett! Tudod mit tettél, Spiro?! Elvesztettél egy herceget, meg az ágyasát!

Spiro: Tudom, Larrysz úrfi, de útközben szóltamsz mindenkinek, hogyha látsz két nagyon töröksz, segíts neki!

Larry: Spiro, te görög vagy?

Spiro: Asz hát!

Larry: És szereted a törököket?!

Spiro: Nem én! Elvágja a torkodsz, ha nem figyelsz oda! Mocskosz népség asz egész!

Larry: Akkor mondd meg nekem, hogy a fenébe voltál képes azt mondani egy rakás görögnek, hogy segítsen két sötétképű, törökös kinézetű alaknak?

Spiro: Aszt nem mondtam, hogy töröksz.

Larry: De azt fogják hinni!

Mama: Most mi tévők legyünk?

Larry: Egyszerűen nyugodj bele, Mama, hogy a hercegi család bosszút áll majd rajtunk utódjuk meggyilkolása miatt. Minket fognak hibáztatni, nem Korfu lakosságát. Kivonszolnak a főtérre, egymáshoz kötöznek és elevenen megköveznek majd. És ez az egész kérlek, a te lelkeden szárad majd, Spiro!

Spiro: Ne mondsz ilyet, ne mondsz ilyet, Larrysz úrfi!

Mama: Nézzétek csak! A domboldalt! ( Elindul a kertbe, egyenesen a vadkan felé.) Azt a két színes pontot, ott! Nem olyan, mintha erre tartanának?

Spiro: Nahát! A töröksz!

( Ebben a pillanatban Mama felbukik a vaddisznótetemben.)

Mama: A jófenét, beszorult a lábam!

Margo: Szedjen már le valaki!

Spiro: Ez meg mi ittensz?

Larry: Vaddisznó!!!

Mama: Spiro, segítsen már! Beszorult a lábam ebbe a nyavalyás malacba! Szedjen ki, mielőtt még megláthatnának!

( Spiro odarohan Mamához, ráveti magát. Közben Leslie leszedi Margot a létráról. Mindenki az érkezők felé bámul, csak Mama és Spiro szerencsétlenkedik. )

Mama: Itt vannak már?!

Jeejee: Larry édesz! Itt vagyunk! Megjöttünk!!! Rahmad, ne nézelődj már annyit! Itt vagyunk! (A színpad hátuljából érkeznek, elöl Jeejee, utána Rahmad.) Elnézészeteket kérjük a készészért! Tettünk egy kisz szétát, olyan codálatosz errefelé a táj! ( Észreveszi a dulakodó Spiro-t és Mamát, rájuk mered, csönd. )

Mama: Vegye már ki, Spiro! Teljesen elzsibbadtam! Nem érti, szedje ki!

Spiro: Én próbálomsz, Mrs.Durrelsz, de nem megy! Beszorult!

Mama: Ez fáj, Spiro! Óvatosabban!

Spiro: Már mindjárt kész Mrs. Durrelsz, mindjárt kész vagyoksz! Most jó?

Mama: Még, Spiro! Még! Mindjárt kint van!

( Spiro hirtelen, diadallal felegyenesedik. Megrántja a nadrágját. )

Spiro: Na látja, Mrs. Durellsz, csak kivettemsz!

Mama: ( Tápászkodik. ) Magában aztán van erő, Spiro!

( Összetalálkozik a vendégek tekintetével. )

Jeejee: Örvendek.

Larry: Ő kérlek, az anyám.

Jeejee: A kedvesz mama?

Larry: Igen. (a vadkanra) Az meg a kutya. Alszik.